Return of Kiria

Süvít a szél, a Bálintnál szól a Quimby, és én le vagyok törve. 
Hellosztok, Kiria vagyok. Vagyis nem, de ez totál lényegtelen. Lehetnék Mari is, csak az nem olyan menő. Marinéni.blogspot...
Nem terveztem ide az elejére bemutatkozást, mert feleslegesnek találom. A cimborák ismernek, azt hiszem. A többi majd megismer a blog alapján...
Egyébként ez egy tatarozott-blog. Bizony. Kitöröltem minden eddigit, de a skin megmaradt, mert az tetszik, és az avatarsor elmegy bemutatkozásnak. A fő problem, hogy iPodról írok, és kétszer annyi ideig tart egy bejegyzés leírása, mint egyébként, azonfelül nem tudok szerkeszteni sem. Príma *hüvelykujj az égbe bökve*
Ezt a blogot tehát főképp Michi kedvéért renováltam (beszharsz milyen szavakat tudoook). Szia Michiiiii! Megérdemli, mert olyan szépeket írt rólam ő a blogjába...*szipp*

Az éjjel nagyon be voltam tojva a vihar miatt, két órán át nem tudtam visszaaludni miután felkeltem az éjszaka közepén, MERT: ~uristenuristen nekem négy és fél óra múlva ilyen időbe kell kimennem!!!~ Tudniillik én titokban superhero vagyok, s minden héten harcolok a Gonosz ellen. A Gonosznak rengeteg tetves kis csicskása van, mint pölö picsamicsák, öregasszonyok, a Hétfő, a Matekdogák, meg kb az egész emberiség úgy ánblokk. Meg hát a brokkoli és a ledarált állatok (sokszor belekbe töltve) minden formája mint élelmiszer (piha!). Én csak sima döglött állatokat fogyasztok...na mindegy...
Szóval az éjjel is hero voltam, mert megnyugtattam magam azzal, h majd reggel bemegyek anyáékhoz, s könyörgök, hogy ne dobjanak ki az utcára ilyen időben, esetleg sírok is (khm, azt mondtam, hero vagyok, nem azt, hogy bátor is). De ez nem történt meg, mert négy és fél óra múlva ott fagyoskodtam kinn a pitsába a buszmeg.-ben. Nagyon hód (mert a hódok faszák). 
Megy a buszocska, vót hely, türümtümmparamm, elő a Quimbyt..."A varázshegyen innen és a varázshegyen túl éldegél egy idióta, nem olyan nagy úr...mifaszért állt meeeg a busz félúton..."
Zenetappancs ki a fülből, miapicsa fej. Az volt, hogy az útra kidőlt egy fa, és fél órát dekkolt ott öt busz. A tizenötödik percben értek ki a rendőrök, keresztbe befaroltak a fa elé, borzasztó menőn kiszálltak ésésés...hát...így...néztek. Hogy: Hhhaztakhurvahétszencségit Ferikém. Ez biza egy fa. Hámostaztán....
Szerintem arra vártak, hogy elszublimáljon, vagy valami. Aztán fél óra múlva rájöttünk, hogy ott állunk az autópálya mellett, és esetleg elmehetnénk arra. És igaz, hogy a sofőr még akkor sem tudna negyvennél többel menni, ha a seggébe dugnék egy tornádórakétát, de így is megkerültük az egész vidéki hóbelevancot cirka két perc alatt...

A suliban nem volt sokminden. Zsófi kitalálta, hogy menjünk el a spárba tesin, énmeg miért ne, olyan szép sétálóidő van...szerintem kilométerhiánya volt, mert megtudta, hogy a Halesz helyére Isten odaköpött egy tavat, és nem futottunk Coopert...xD Nekem kell az a baris póló!! Visszajőve meg felfaltuk a ropim, lefárasztottuk Takashit, a cserediák gyereket, aztán meg persze Michiztem egy csomót. Nem akarok ömlengős barátosnés bejegyzéseket, de akkor is imádom Őt, meg Zsoffiiiiiit. Furcsa, hogy fél év alatt mennyire meg tud változni minden, és mindenki. Egyesek előnyükre,egyes dolgok kurvajól alakulnak, mások meg, nos...inkább hagyjuk. 

Aztán hazajöttem és láttam, hogy anya sírt, de azt mondta, nincs baj. Persze, be voltam szarva, hogy uristen. De már rájöttem, hogy ilyenkor a legrosszabb, ha nyaggatom, hogy miabaaaaaaj. Szóval csak elmeséltem a napomat. Ki is bökte, mi van. 
A kedves, beszólogatós, mindennapnálunkevős, hihetetlen jóarc, már szinte családtag futárunktól elvették Velencét. Nem jöhet többet erre, mert elvették tőle. Anya egyetlen barátja. Mi nem vagyunk ilyen haveros család, egyik családtagomnak sincsen sok barátja, maximum kettő. Apa meg anya nem jár el sehova, apa nem sportfan, nem iszik meg ilyesmi, nincsenek haverok; detto anyánál (meg nálam, öcsi, nagyszülők...). És most elvették tőlünk a legeslegjobbat. Megkeresem azt a kurva főnökasszonyát, és megetetem vele a kikanalazott bélrendszerét. 

Most pedig úgy teszek, mintha matekoznék, takaró meg egy tonna ruha alatt, jéghideg kólát iszogatok, és csodálkozom, hogy miért fázom még mindig. 
Kiria~