So emo?

Nyarat akarok. Tanulásmentességet. Bogit. Fagyit. Gépezni. Írni. Tévézni. Vásárolni. Pajtizni (nem keverendő a partyval). Aludni. Olvasni. Leszarni Berzsenyi meg a többi balfasz líráját. Leszarni mindent és mindenkit. Három hónapig nem látni a sok picsa pofáját.
 
Meg fogok őrülni. VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. 

Péntek...5-4 lett a magyarvizsgám, szerintem igazságtalanul, de nem írja be, javíthatok. Persze ezt anya leszarja, és tiszta ideg volt, megint. Nemtom mit szól majd a matekhoz. Nem merem elmondani. El fog vinni a suliból, s egész életemben járhatok matektanárhoz. De ezt is leszarom. Mindent leszarok. Utálom a sulit, meg anyám maximalizmusát. És igen, depresszív vagyok. >.< Most még egy csomó szart meg kell csinálnom jövő héten. Grrrrrrr. Unatkozom, mert bárhova írok leszarják. Negatív aura, MUHAHA. Annyira szeretnék normálisan írni végre! Egy csomó ötletem van, de mire géphez jutok oda lesz a hangulatom.

Lőjetek le.

Impotenciamérés

Ez a mai nap tiszta felesleges volt. Mindenki ott izgult, hogy Jajjuramistennemtudtambefejezni! És akkor mi van? Meg mit kell azon görcsölni, hogy a szövegben nem volt Peti? Oda kell írni, h who is Peti? und then szarni rá. Vagy írd bele a szövegbe. Szerencsétlen, rögtönzésre és eltérőbb feladattípusok megoldására képtelen banda.
Bezzeg mi. Végigröhögtük.
Zsófi ölt bögölyögötöt. Mvuhahhaaa. ("Ez nem akar meghalni! Mindig él!")
Aztán Dani vitte körbe, h ki ijed meg tőle. Nem jött be. A Dani hónaljflórájától jobban félek.
Nem akarok bioszozni. Michi, respect a könyvért. Majd nézd meg a 112. oldalt.
Kell a hármas matekból => nem írok házikat.
És nem vettem ruhákat. Majd holnap. Vagy nem.

Ejbazdmeg.

Apa...mikor megjön, Bálinthoz mindig bemegy köszönni, hozzám meg soha. Mikor meg odaülök mellé a Tvhez, mindig megkérdezi, h mi van a tanulással. Mondom holnap impotenciamérés. Aszongya, jó, de nem csak holnap van suli. Erre nem mondtam, h már tanultam, hanem szó nélkül felálltam s elindultam a szobámba. Akkor meg pattogott, h mit sértődök meg mindig. Bazdmeg, ha ennyire szarik rám...hát akkor neki bizony a kurva anyját. (Szabad szidni. Nem ismerem, ugyanis. )

Michi...kell a bioszkönyved *hörgés*

Tele a hócipő, megint~

Totál ki vagyok akadva. Most néztem egy régi barátnőm blogját, akivel ezer éve nem beszéltem, a kurva gépeltiltás miatt. Dettó Bogival. Lauval meg gyakorlatilag oda lett minden. Ha jobban belegondolok, ebben az évben a barátaim hétnyolcadát dobhatom az iratmegsemmisítőbe.  
Rohadtul elegem van a suliból, a tanulásból meg a vizsgákból! Elegem van anyából, akinek soha nem elég jó semmi. Az sem érdekel, ha elvisznek máshová, ahol rögtön piába meg cigibe folytanak, mert lassan minden suli ilyen gáz. Hogy riszálják a seggük, isznak, buliznak, dugnak. Gratulálok. 
És nem érdekel se Hoffmann, sem pedig a szögfüggvények. 

Michi: fasza a fejléced meg a minden :3

I'm sooo bored

Unatkozom, unatkozom, unatkozom. 

A jó hír, hogy visszamehettünk a saját termünkbe. Az a cés terem hihetetlen prasnya volt! Az egyetlen, ahol szét vannak barmolva a padok, összevissza képek meg egy rusnya polc a falakon. Pfuájj. De elloptuk az órájukat (a mienk eltűnt), a színes krétákat, egy filcet, meg egy marék rajzszöget MWUHAHAAA. 
Aztán ma...Michivel vezettünk buszt. De kicsit másra is hasonlított. Segáz. 
Egész nap a picsákon röhögtünk, mert 
A) Az egyiken ugyan az a ruha volt, mint tegnap. (Peti: Biztos ebben fürdött. Kiria: Szerintem meg nem fürdött. )
B) Egész évben minden nap magassarkúban vannak, de még mindig nem tudnak benne járni. Kb mint két elefánt gólyalábon. 
C) Buták & szánalmasak. 
Tegnap shopping Michivel. Kruvanagy vót. XD
Amúgy...nem kéne unatkoznom. A kövi hetekben lesz fizikadoga, matekdoga, bioszvizsga, magyarvizsga, töridoga...hmm, pont leszarom. 
Ma am simán otthagytam az ofő órát. Késtem tíz percet, aztán negyedkor pofátlanul kimentem telefonálni, azt leléptem. Engem ugyan nem izgat az osztálykirándulás, én ezekkel a picsákkal nem szívok egy levegőt ha nem muszáj, azonfelül akit szeretek, azzal majd találkozok nyáron. 
Michi gondolkozik rajt, h átálljon a sötét oldalra. De hód lenne *-*

Zárásképp bemásolom pár versemet. Vagy csak egyet, mwuhaha. 

Állítsd meg a Földet, ki akarok szállni!
Miért kell mindig ennyit a hősömre várni?!
Hol van már, hol késik, miért nincs nála óra?
Jöhetne, ha már a hercegnek nem futotta lóra...
Csak állok és várok, eltiltva a léttől,
Alig látok bármit a szomszéd Unalom-rémtől.
Nem érzem a "távol"-t, elrejti a "messze". 
Nem moccan az Idő, nincsen hozzá kedve,
Felhörren a Tér, csomót köt magára,
S kínjában akasztófát rajzol a nyakára.
Tarka holló károg, temperába repült,
A színek tengerébe bánatosan merült. 
Az Univerzum szenved, elment a térerő,
Az Élet finnyás, a Halál meg mérgező. 
Angyal rázza öklét, részeges a szent,
Mise helyett vasárnap rockbuliba ment. 
Állítsd meg a Földet, ki akarok szállni!
Miért kell mindig ennyit a hősömre várni?!
Hol van már, hol késik, miért nincs nála óra?
Azt hiszem, egyedül kell rájönnöm az Örök-élet kódra... 

***

Lovagol a béka, macskát fog az egér,
Lila felhők úsznak álmom zöld tengerén. 
Vágyakból font csónakom lyukas, de míly csodás! Nem folynak be ártó álmok rozsdaszegte oldalán. 
Hajam szellő borzolja, néhol vihar tépi,
Egyet pislogsz s itt már semmi sem a régi. 
Eltűnt a csónak, most korcsolyámmal tépek,
Hol a Való-penge álmot ér, sejlenek fel rémek. 
Egyik utánam kap, de nem érhet el soha!
Szélsebesen befalta egy éhes tündér-mostoha. 

***

Szakítok a világgal~

Lelkem egy üvegpohárba öntöttem,
S szobám börtönében végre döntöttem. 
Szakítok a világgal! Elmegyek oda élni,
Hol nem kell sírni, se senkinek félni. 
Hol piros égen fekete felhők úsznak,
Hol minden fa mögött zenészek zúznak.
Hol mindegy mi vagy: erős-e vagy gyenge,
Mert ki zenélni tud, az lesz ott a penge.
Hol ha táncolni akarsz, bátran megteheted,
Mert nem néznek majd rád furán az emberek.  
Hol eléd ugrik egy nyúl s azt kiáltja:hahó!
Hol a járdán melletted nyargal egy hintaló...
Hol a tárgyaknak néha tényleg lába kel,
S a nappaliban egy gyors szambát járnak el.
Hol ha ránézek, kinek szája mindig jár,
Ijedtében behúzza rajt' magát a zipzár.
Hol akkor, s oda utazok, ahova akarok,
S ha már megyek, tutira nem fapadon. 
Hol tengerpart szegélyezi a kopott utcakövet,
Hol nem kell féljek, hogy a bánat ide is követ. 
Hol nem kap sokott a nép, ha egy kicsit más vagy,
S nem kell már összeverve kelned másnap.
Lelkem egy üvegpohárba öntöttem,
S szobám börtönében végre döntöttem.
Szakítok a világgal! Elmegyek oda élni,
honnan nem kell soha, soha visszatérni.    

Return of Kiria

Süvít a szél, a Bálintnál szól a Quimby, és én le vagyok törve. 
Hellosztok, Kiria vagyok. Vagyis nem, de ez totál lényegtelen. Lehetnék Mari is, csak az nem olyan menő. Marinéni.blogspot...
Nem terveztem ide az elejére bemutatkozást, mert feleslegesnek találom. A cimborák ismernek, azt hiszem. A többi majd megismer a blog alapján...
Egyébként ez egy tatarozott-blog. Bizony. Kitöröltem minden eddigit, de a skin megmaradt, mert az tetszik, és az avatarsor elmegy bemutatkozásnak. A fő problem, hogy iPodról írok, és kétszer annyi ideig tart egy bejegyzés leírása, mint egyébként, azonfelül nem tudok szerkeszteni sem. Príma *hüvelykujj az égbe bökve*
Ezt a blogot tehát főképp Michi kedvéért renováltam (beszharsz milyen szavakat tudoook). Szia Michiiiii! Megérdemli, mert olyan szépeket írt rólam ő a blogjába...*szipp*

Az éjjel nagyon be voltam tojva a vihar miatt, két órán át nem tudtam visszaaludni miután felkeltem az éjszaka közepén, MERT: ~uristenuristen nekem négy és fél óra múlva ilyen időbe kell kimennem!!!~ Tudniillik én titokban superhero vagyok, s minden héten harcolok a Gonosz ellen. A Gonosznak rengeteg tetves kis csicskása van, mint pölö picsamicsák, öregasszonyok, a Hétfő, a Matekdogák, meg kb az egész emberiség úgy ánblokk. Meg hát a brokkoli és a ledarált állatok (sokszor belekbe töltve) minden formája mint élelmiszer (piha!). Én csak sima döglött állatokat fogyasztok...na mindegy...
Szóval az éjjel is hero voltam, mert megnyugtattam magam azzal, h majd reggel bemegyek anyáékhoz, s könyörgök, hogy ne dobjanak ki az utcára ilyen időben, esetleg sírok is (khm, azt mondtam, hero vagyok, nem azt, hogy bátor is). De ez nem történt meg, mert négy és fél óra múlva ott fagyoskodtam kinn a pitsába a buszmeg.-ben. Nagyon hód (mert a hódok faszák). 
Megy a buszocska, vót hely, türümtümmparamm, elő a Quimbyt..."A varázshegyen innen és a varázshegyen túl éldegél egy idióta, nem olyan nagy úr...mifaszért állt meeeg a busz félúton..."
Zenetappancs ki a fülből, miapicsa fej. Az volt, hogy az útra kidőlt egy fa, és fél órát dekkolt ott öt busz. A tizenötödik percben értek ki a rendőrök, keresztbe befaroltak a fa elé, borzasztó menőn kiszálltak ésésés...hát...így...néztek. Hogy: Hhhaztakhurvahétszencségit Ferikém. Ez biza egy fa. Hámostaztán....
Szerintem arra vártak, hogy elszublimáljon, vagy valami. Aztán fél óra múlva rájöttünk, hogy ott állunk az autópálya mellett, és esetleg elmehetnénk arra. És igaz, hogy a sofőr még akkor sem tudna negyvennél többel menni, ha a seggébe dugnék egy tornádórakétát, de így is megkerültük az egész vidéki hóbelevancot cirka két perc alatt...

A suliban nem volt sokminden. Zsófi kitalálta, hogy menjünk el a spárba tesin, énmeg miért ne, olyan szép sétálóidő van...szerintem kilométerhiánya volt, mert megtudta, hogy a Halesz helyére Isten odaköpött egy tavat, és nem futottunk Coopert...xD Nekem kell az a baris póló!! Visszajőve meg felfaltuk a ropim, lefárasztottuk Takashit, a cserediák gyereket, aztán meg persze Michiztem egy csomót. Nem akarok ömlengős barátosnés bejegyzéseket, de akkor is imádom Őt, meg Zsoffiiiiiit. Furcsa, hogy fél év alatt mennyire meg tud változni minden, és mindenki. Egyesek előnyükre,egyes dolgok kurvajól alakulnak, mások meg, nos...inkább hagyjuk. 

Aztán hazajöttem és láttam, hogy anya sírt, de azt mondta, nincs baj. Persze, be voltam szarva, hogy uristen. De már rájöttem, hogy ilyenkor a legrosszabb, ha nyaggatom, hogy miabaaaaaaj. Szóval csak elmeséltem a napomat. Ki is bökte, mi van. 
A kedves, beszólogatós, mindennapnálunkevős, hihetetlen jóarc, már szinte családtag futárunktól elvették Velencét. Nem jöhet többet erre, mert elvették tőle. Anya egyetlen barátja. Mi nem vagyunk ilyen haveros család, egyik családtagomnak sincsen sok barátja, maximum kettő. Apa meg anya nem jár el sehova, apa nem sportfan, nem iszik meg ilyesmi, nincsenek haverok; detto anyánál (meg nálam, öcsi, nagyszülők...). És most elvették tőlünk a legeslegjobbat. Megkeresem azt a kurva főnökasszonyát, és megetetem vele a kikanalazott bélrendszerét. 

Most pedig úgy teszek, mintha matekoznék, takaró meg egy tonna ruha alatt, jéghideg kólát iszogatok, és csodálkozom, hogy miért fázom még mindig. 
Kiria~