I'm sooo bored

Unatkozom, unatkozom, unatkozom. 

A jó hír, hogy visszamehettünk a saját termünkbe. Az a cés terem hihetetlen prasnya volt! Az egyetlen, ahol szét vannak barmolva a padok, összevissza képek meg egy rusnya polc a falakon. Pfuájj. De elloptuk az órájukat (a mienk eltűnt), a színes krétákat, egy filcet, meg egy marék rajzszöget MWUHAHAAA. 
Aztán ma...Michivel vezettünk buszt. De kicsit másra is hasonlított. Segáz. 
Egész nap a picsákon röhögtünk, mert 
A) Az egyiken ugyan az a ruha volt, mint tegnap. (Peti: Biztos ebben fürdött. Kiria: Szerintem meg nem fürdött. )
B) Egész évben minden nap magassarkúban vannak, de még mindig nem tudnak benne járni. Kb mint két elefánt gólyalábon. 
C) Buták & szánalmasak. 
Tegnap shopping Michivel. Kruvanagy vót. XD
Amúgy...nem kéne unatkoznom. A kövi hetekben lesz fizikadoga, matekdoga, bioszvizsga, magyarvizsga, töridoga...hmm, pont leszarom. 
Ma am simán otthagytam az ofő órát. Késtem tíz percet, aztán negyedkor pofátlanul kimentem telefonálni, azt leléptem. Engem ugyan nem izgat az osztálykirándulás, én ezekkel a picsákkal nem szívok egy levegőt ha nem muszáj, azonfelül akit szeretek, azzal majd találkozok nyáron. 
Michi gondolkozik rajt, h átálljon a sötét oldalra. De hód lenne *-*

Zárásképp bemásolom pár versemet. Vagy csak egyet, mwuhaha. 

Állítsd meg a Földet, ki akarok szállni!
Miért kell mindig ennyit a hősömre várni?!
Hol van már, hol késik, miért nincs nála óra?
Jöhetne, ha már a hercegnek nem futotta lóra...
Csak állok és várok, eltiltva a léttől,
Alig látok bármit a szomszéd Unalom-rémtől.
Nem érzem a "távol"-t, elrejti a "messze". 
Nem moccan az Idő, nincsen hozzá kedve,
Felhörren a Tér, csomót köt magára,
S kínjában akasztófát rajzol a nyakára.
Tarka holló károg, temperába repült,
A színek tengerébe bánatosan merült. 
Az Univerzum szenved, elment a térerő,
Az Élet finnyás, a Halál meg mérgező. 
Angyal rázza öklét, részeges a szent,
Mise helyett vasárnap rockbuliba ment. 
Állítsd meg a Földet, ki akarok szállni!
Miért kell mindig ennyit a hősömre várni?!
Hol van már, hol késik, miért nincs nála óra?
Azt hiszem, egyedül kell rájönnöm az Örök-élet kódra... 

***

Lovagol a béka, macskát fog az egér,
Lila felhők úsznak álmom zöld tengerén. 
Vágyakból font csónakom lyukas, de míly csodás! Nem folynak be ártó álmok rozsdaszegte oldalán. 
Hajam szellő borzolja, néhol vihar tépi,
Egyet pislogsz s itt már semmi sem a régi. 
Eltűnt a csónak, most korcsolyámmal tépek,
Hol a Való-penge álmot ér, sejlenek fel rémek. 
Egyik utánam kap, de nem érhet el soha!
Szélsebesen befalta egy éhes tündér-mostoha. 

***

Szakítok a világgal~

Lelkem egy üvegpohárba öntöttem,
S szobám börtönében végre döntöttem. 
Szakítok a világgal! Elmegyek oda élni,
Hol nem kell sírni, se senkinek félni. 
Hol piros égen fekete felhők úsznak,
Hol minden fa mögött zenészek zúznak.
Hol mindegy mi vagy: erős-e vagy gyenge,
Mert ki zenélni tud, az lesz ott a penge.
Hol ha táncolni akarsz, bátran megteheted,
Mert nem néznek majd rád furán az emberek.  
Hol eléd ugrik egy nyúl s azt kiáltja:hahó!
Hol a járdán melletted nyargal egy hintaló...
Hol a tárgyaknak néha tényleg lába kel,
S a nappaliban egy gyors szambát járnak el.
Hol ha ránézek, kinek szája mindig jár,
Ijedtében behúzza rajt' magát a zipzár.
Hol akkor, s oda utazok, ahova akarok,
S ha már megyek, tutira nem fapadon. 
Hol tengerpart szegélyezi a kopott utcakövet,
Hol nem kell féljek, hogy a bánat ide is követ. 
Hol nem kap sokott a nép, ha egy kicsit más vagy,
S nem kell már összeverve kelned másnap.
Lelkem egy üvegpohárba öntöttem,
S szobám börtönében végre döntöttem.
Szakítok a világgal! Elmegyek oda élni,
honnan nem kell soha, soha visszatérni.